Ketten alusznak egy szobában; egyik
tizenöt éves, tizenhat a másik.
A szeptember-est halkan orgonázik.
Kék szem, és eperajk, és ami tetszik...

Illatos ingük földre dobva fekszik
- fesztelen kényelem és párnapázsit -,
már a kisebbik nyújtózkodva ásít:
mellére csókot nyom az öregebbik,

majd térdre hull, majd vad lesz, és bolondos,
és szenvedélyes, és a drága, dombos
árnyba, szőke bozótba merül ajka.

A gyermek közben ujján számol éppen
(az ígért táncokat számolja rajta)
és mosolyog ártatlan szendeségben.

(Babits Mihály fordítása)